Rory Gallaghertől több mint 30 millió lemezt adtak el a világban, végeláthatatlan turnéi során a blues-rock legfényesebb csillagaként milliónyi rajongót szerzett zenéjének. A gitáros azonban nemcsak saját albumain hallható, hanem szívesen közreműködött más művészek lemezein is, élvezhettük játékát többek között Muddy Waters: The London Sessionsén valamint Albert King: Live című albumán.

1994 végén Rory európai turnéja során megbetegedett, majd a londoni King's College kórházba került, ahol májátültetést hajtottak végre rajta, sajnos a műtét után komplikációk léptek fel.

1976-ban a dobszerkó közelében ismét személycserére került sor, Ted McKennát szerezte meg a gitáros, aki korábban a Sensational Alex Harvey Bandben már bizonyította rátermettségét. Ez idő tájt történt, hogy Rory - elsőként a rock művészei közül - Eurovíziós tévéadáson keresztül több mint 100 millió emberhez jutott el gitárjátékával.

1982-ig szinte folyamatosan úton volt, majd csaknem három évig alig hallatott magáról. 1985. január 25-én végre eljutott Budapestre is.

A sikerek ellenére rájuk is ugyanaz a sors várt, mint a Cream-re, 1970-ben idő előtt feloszlottak. Rory ezt követően szólóban, de nem egyedül folytatta. A Taste után az első Rory Gallagher Band-ben Gerry McAvoy játszott basszusgitáron, Wilgar Campbell pedig dobon. Velük három nagylemezen dolgozott együtt, amelyek közül legsikeresebb a Live! In Europe album, melyen csettinthetünk Rory fantasztikus blues-rock improvizációin, (Messin’ With The Kid, I Could’ve Had Religion), de emlékezetesek azok a percek is, amikor akusztikus gitáron és mandolinon játszott (Pistol Slapper Blues, Goin’ To My Home).

1970-ben megjelentettek egy újabb albumot On The Boards címmel, erről a What’s Going On lett a legkedveltebb, de kiváló a Morning Sun és az Eat My Words is. Ezután már a búcsúlemezek jöttek, 1971-ben két, koncertfelvételeket tartalmazó korongot adtak ki tőlük. A Live Taste LP-t európai turnéjuk egyik állomásán, a Montreux-i Casinóban rögzítették. Itt a Sugar Mamát és a Catfisht olyan agresszíven játszották, hogy az emberben szinte megáll az ütő. Mindössze öt számot hallhatunk, de még sincs az embernek hiányérzete.

Amikor 16 évesen otthagyta az iskolát a Fontana Showbandben kezdett el játszani, ahol feldolgozásokkal szórakoztatták a helyi nagyérdeműt. Első brit turnéjukra 1964-ben került sor, ezt követően Impactra változtatták a zenekar nevét. Pályafutásuk korai szakaszának érdekessége, hogy Madrid közelében egy amerikai légi bázison is koncerteztek!
 

Rövid londoni visszatérésük után ők is hamburgi klubokban próbálták megkeresni a mindennapi betevőre valót. 1965-ben a zenekar feloszlott, később Rory, a basszusgitáros Eric Kittringhammel és Norman Damery dobossal új triót alakított Taste néven.