Rory Gallaghertől több mint 30 millió lemezt adtak el a világban, végeláthatatlan turnéi során a blues-rock legfényesebb csillagaként milliónyi rajongót szerzett zenéjének. A gitáros azonban nemcsak saját albumain hallható, hanem szívesen közreműködött más művészek lemezein is, élvezhettük játékát többek között Muddy Waters: The London Sessionsén valamint Albert King: Live című albumán.

1994 végén Rory európai turnéja során megbetegedett, majd a londoni King's College kórházba került, ahol májátültetést hajtottak végre rajta, sajnos a műtét után komplikációk léptek fel.

1976-ban a dobszerkó közelében ismét személycserére került sor, Ted McKennát szerezte meg a gitáros, aki korábban a Sensational Alex Harvey Bandben már bizonyította rátermettségét. Ez idő tájt történt, hogy Rory - elsőként a rock művészei közül - Eurovíziós tévéadáson keresztül több mint 100 millió emberhez jutott el gitárjátékával.

1982-ig szinte folyamatosan úton volt, majd csaknem három évig alig hallatott magáról. 1985. január 25-én végre eljutott Budapestre is.

A sikerek ellenére rájuk is ugyanaz a sors várt, mint a Cream-re, 1970-ben idő előtt feloszlottak. Rory ezt követően szólóban, de nem egyedül folytatta. A Taste után az első Rory Gallagher Band-ben Gerry McAvoy játszott basszusgitáron, Wilgar Campbell pedig dobon. Velük három nagylemezen dolgozott együtt, amelyek közül legsikeresebb a Live! In Europe album, melyen csettinthetünk Rory fantasztikus blues-rock improvizációin, (Messin’ With The Kid, I Could’ve Had Religion), de emlékezetesek azok a percek is, amikor akusztikus gitáron és mandolinon játszott (Pistol Slapper Blues, Goin’ To My Home).

1970-ben megjelentettek egy újabb albumot On The Boards címmel, erről a What’s Going On lett a legkedveltebb, de kiváló a Morning Sun és az Eat My Words is. Ezután már a búcsúlemezek jöttek, 1971-ben két, koncertfelvételeket tartalmazó korongot adtak ki tőlük. A Live Taste LP-t európai turnéjuk egyik állomásán, a Montreux-i Casinóban rögzítették. Itt a Sugar Mamát és a Catfisht olyan agresszíven játszották, hogy az emberben szinte megáll az ütő. Mindössze öt számot hallhatunk, de még sincs az embernek hiányérzete.

Első nagylemezük Taste címmel (képünkön) 1969-ben jelent meg, rajta olyan ma már klasszikus számokkal, mint a Blister On The Moon, a Catfish, a Same Old Story és a Born On The Wrong Side Of Town. Számomra azonban a legnagyobb élményt erről a lemezről még ma is a Sugar Mama jelenti. Rory hangja és gitárja valami olyan vérlázítóan szólal meg itt, annyira pimaszul erőszakosan, ahogy fekete blueszenészek sosem mertek volna a hangszerükhöz nyúlni és bluest játszani, nem beszélve az énekről, amely egy igazi fekete „shouterrel” vetekedett.

Amikor 16 évesen otthagyta az iskolát a Fontana Showbandben kezdett el játszani, ahol feldolgozásokkal szórakoztatták a helyi nagyérdeműt. Első brit turnéjukra 1964-ben került sor, ezt követően Impactra változtatták a zenekar nevét. Pályafutásuk korai szakaszának érdekessége, hogy Madrid közelében egy amerikai légi bázison is koncerteztek!
 

Rövid londoni visszatérésük után ők is hamburgi klubokban próbálták megkeresni a mindennapi betevőre valót. 1965-ben a zenekar feloszlott, később Rory, a basszusgitáros Eric Kittringhammel és Norman Damery dobossal új triót alakított Taste néven.

Kihunyt csillagok

Rory Gallagher, az ír blues-rock felejthetetlen gitárosa2009. március 04. 11:12

Rory Gallagher, a smaragd-sziget „Jimi Hendrixe” (ahogy az évek múlnak ez egyre nyilvánvalóbb), azok számára pedig különösen, akik ott voltak 1985-ben a budapesti koncertjén. Még mindig csak 61 éves lenne, de nyáron már 14 éve lesz, hogy a mennyei rockcsapatot erősíti.

1948. március 2-án az Írország északi részén lévő Ballyshannonban született, ahonnan a családjával még az 50-es években a "rebellis" városba, a déli Corkba költözött.

Talán minden idők legnagyobb fehér blues-gitárosa volt. Stevie Ray Vaughan élete egyik legjobb koncertjét adta élete utolsó éjszakáján a jó természetű Eric Claptonnal, Buddy Guy-jal, Robert Cray-jel, és testvérével Jimmie Vaughannal játszva Robert Johnson "Sweet Home Chicago"-jának 20 perces változatát. A wisconsini fesztivál után, Vaughan és Clapton turné-csapatának számos más tagja lelte halálát amikor az őket szállító helikopter sűrű ködbe került és lezuhant.