bukaresti blues, jazz és folk zenészek jóvoltából.

Balkanic Zeppelin

A 2009-ben létrehozott BALKANIC ZEPPELIN zenei projekt tulajdonképpen egy „Új Zeppelin”, ami lehetőséget nyújt a változatos kifejezési formákat keresők számára a kísérletezésre, ugyanakkor pedig kimondottan aktuális. Az együttest alkotó zseniális négy „zeppelin” szabad és minden korlátoktól menteset alkotott évtizedekkel ezelőtt. Ezt egészít ki most harmonikusan a bukaresti Blue Spirit együttes, a világszerte ismert cimbalomvarázsló Marius Mihalache, és a román régi zenét játszó Trei Parale együttes közös projektje.

A Led Zeppelin együttes No Quarter című lemeze és egyéb számaiból kiindulva – elsősorban azok blues-vonulatára koncentrálva – Mike Godoroja a Blue Spirit frontembere csapatával együtt a Led Zeppelin kimeríthetetlen blues- és folk- zenéjét fedezik fel újra egy sajátos terepen.

Mike Godoroja együttese mögött egy nagyon komoly csapatmunka áll, amelyet elsősorban a blues iránti közös rajongás tart össze. A közönség mindig is egy olyan művészként ismerte, akinek a karizmája a blues és jazz őszinte szeretetéből fakad, sajátos repertoárjával és a dinamikus előadásaival sokan őt tekintik a román blues egyik legautentikusabb képviselőjének. A sok éves múltra visszatekintő fellépéseit olyan történelmi pillanatok tarkítják mint a Ray Charles-al, Chick Corea-val, Jimmy Smith-el, James Brown-al és másokkal tartott közös fellépései.

Zeppelin budapesti földön

Marius Mihalache a világ cimbalmosainak élvonalába tartozik, 6 éves korától klasszikus zenét tanult, 17 éves korában már a Milánói Scalaban Rachmaninov, Chopin, Schuman, Schubert és Mozart műveket játszott. Saját bevallása szerint életének legfontosabb mozzanata a Chick Coreaval való találkozása, akivel több koncerten is fellépett. Gloria Gaynorral és Nina Simone-val készített felvételeket, de más sztárokkal is dolgozott. Egy olyan zenész, akinek sikerült egy hagyományos balkáni hangszeren – a cimbalmon – olyan sokoldalúan, kifinomultan, már-már hihetetlen módon játszani, amely a klasszikus zenével vetekszik.

A Trei Parale (Három garas) négy bukaresti fiatal zenész együttese, akiket vonz a Kárpát-medence etnikumainak régi zenéje. Az együttes szellemi atyja és koordinátora Florin Iordan (furulyák, koboz), a Román Néprajzi Múzeum zenei kutatója. Eddigi munkája, illetve terep-tanulmányai során széltében-hosszában bejárta az országot és gazdag ismeretanyagot gyűjtött a román hagyományos zenéről, amelyet most az együttesében kamatoztat. Az együttes másik tagja Daniel Pop (ének, fúvós- és ütőhangszerek), aki szintén elismert képviselője a régi zenének. A Balkanic Zeppelin projektben ők lépnek fel.

Luca Marius – elektromos gitár, akusztikus gitár, slide gitár, buzuki, mandolin, billentyűs hangszerek. Egy tapasztalt zenész komoly Rock/Pop háttérrel, előadói stílusára az elképesztően gyors hangszerváltás jellemző. Különböző és változatos stílusú formációkkal lépett fel, kiváló zenei irányító és kiforrott személyiséggel rendelkező előadó.

Alex Vişan – elektromos gitár, akusztikus gitár, slide gitár, cimbalom, mandolin, buzuki. A blues nagy szerelmese, 13 évesen fedezte fel a gitárt, Jimi Hendrix futamait hallgatva. Tehetséges improvizáló, kiváló érzékkel hangolódik a változatos hangzásvilágra, biztos kézzel uralja a kifejezési eszközöket.

Sabin Ţăranu – basszusgitár. Egy sokoldalú művész, változatos stílusokban játszik. Zenei tanulmányai során több hangszerrel is megismerkedett: zongora, gitár, ütőhangszerek. Több éven keresztül játszott jazz és blues zenekarokban, 2011-ben csatlakozott Mike Godorojához és a Blue Spirithez.

Vali Vătuiu – dobok és ütőhangszerek. Egy igazán profi dobos, aki a jazz és blues mellett is elkötelezte magát. Már korábban is játszott a Blue Spiritben. Eugen Mihăescu Axa Project együttesében, valamint Paula Seling énekesnővel is dolgozott együtt. Alin Milosavval, Valentin Rotarival és Gabriel Ionescuval a Blackbox együttes alapítója.
( Balkanic Zeppelin a Clark Adam téren, 2011. június 25.: http://belvaros.blogspot.com/2011/06/programajanlo-balkanic-zeppelin-clark.html )


Beszámoló a Passzio.hu-n

Román Led Zeppelin tribute zenekar ingyenes koncertjét láthatta 150-200 ember szombaton a Clark Ádám téren, az EU-s hűhó keretében. Koncert előtt felhívtam a Román Kulturális Intézetet (ők hívták a zenekart), hogy tényleg-e, mert a programajánlók nemigen írtak róla, sőt egy másik zenekar volt kiírva több helyre ezen időpontra, de mondták, hogy de, köszöntem szépen. Ha a youtube videók alapján esetleg jó nem is lesz, érdekes még lehet. Ritkán látni idehaza nem magyar tribute-okat élőben, legutóbb a Letz Zep gyengécske produkciója volt ilyen. Az se volt jó és sajnos ez se...

A beharangozóban valamiféle Unledded-szerűt ígértek, nosza, nézzük meg, a No Quarter zseniális Page-Plant ön-újraértelmezés és egyébként is kevés Zep-tribute koncert van idehaza, bár legközelebb 2011. július 14-én a Pecsa Kávéházban lép majd fel a nagyon ritkán jótszó Lead Zeppelin...

A koncert 19-es kezdéssel volt meghirdetve, ehhez képest 18:30-tól, mintegy egyórás beállás-bénázást nézhettünk végig. Gyerekek, ez fesztivál! Értem én, hogy népzenekari tumultus van, nyolc zenész, mindenféle instrumentum, de ezt el lehet játszani mondjuk a Müpában, ahol kezdésre van idő szarakodni, de egy fesztiválon kérem szépen egy karakán színpadmester erre azt mondaná, hogy „ennyi volt, next please”. Csak a steelgitár-szerű citerával tíz percet tököltek, miközben összesen egy számban használták. Ilyen koncertre ésszel kell a számokat összeválogatni és a hibafaktorokat le kell faragni, ki kell hagyni a rázósabb cuccokat! Mikor végre beálltak, akkor meg lementek a színpadról, kisvártatva megjelent az egykori Kölyökidős szemüveges okoska-törp, és ostobaságokat konferált. Ilyeneket, hogy „a világ legjobb Zeppelin tribute-zenekara”. Ó, b*zdmeg, ezt hol olvastad, vagy ki mondta neked?

Na, aztán végre csak elkezdődött. A koncert eleje kifejezetten unalmas volt. Szabad térre, pláne ingyenes rendezvényre – ahol egy csomó olyan ember van, aki odatéved – kicsit pörgősebb programot kell nyomtani, pláne egy alapvetően tilinkázós felállású zenekarnak. Going To Californiával nyitni? Hát nem tudom. Én odavagyok a teljes Zep-életműért, de ezt maga a Zeppelin is csak koncertzenit közelében, mintegy pihenőként iktatta be! És akkor ráhúznak egy lassú bluest utána, a You Shook Me-t.

Idáig csak a vontatottság volt a legfőbb gond, de jöttek a „nagyobb” számok és világossá vált, hogy itt komoly személyi problémák is vannak. Jelesül, hogy egyik tag se „fazon”, személyes karizmája egyiknek sincs, hangszeresen a két gitáros nagyon közepes (de halvány volt a You Shook Me, atyaég), az énekes meg egy 50-es, öregedő fószer, aki talán 20 éve még jó lehetett, de ma már „csak profi” és hiába vinnyog, még a szenvelgősséget se lehet ráfogni, érzelmek nekem nem tudott átvinni a produkcióba. Koncert közben eszembe jutott egy nehezen megfejthető, ködös megérzés a fiatalabb gitárossal kapcsolatban, jelesül: olyan, mint a pályája csúcsán lévő Molnár György az Omegából. (Na, ezzel mit akarok mondani? Ez dicséret, vagy nem?) A dobos "frankó" volt és beszállt egy állítólag világszinten elismert jazz-zenész cimbalmon, ő is jól tolta, de mint minden jazzista, ez is nekiállt önmegvalósítani, nem lehetett lelőni a szólóját a No Quarterben...

Ugyan azt írták, Unledded alap, de nekem inkább Plant 2005-ös Strange Sensation ötletei ugrottak be. Például a Gallows Pole előtt játszották az eredeti Leadbelly gitártémát – akárcsak Plant 2005-2007-ben -, illetve a Four Sticksből is ezt a korszakot véltem kihallani. A Four Sticks előtt belejátszottak egy érdekes román népzenei témát, ilyen egykéthá-egykét-egykéthá ritmusra. Az illet a produkcióba jó ötletnek, de a többi húzás (két furulyás?, vagy mi a fene) nekem inkább erőltetettnek tűnt. Összességében is az ötleteket hiányoltam. Pláne, hogy ugye Page és Plant 1994-ben megmutatta, hogy ezen a vonalon mit lehet kihozni a Zep-számokból, tehát a kontraszt még csak nem is szűzies volt.

Az énekest már savaztam fent és rovására írnám még, hogy használt egy olyan effektet, amivel saját hangjából csinált kórust. Ez egyszer is sok lett volna, de rendszeresen taposta a pedálját. Próbált Plant-es mozgás nüanszokat, színpadi viselkedést is utánozni, be is ugrott a 2007-es Pecsás Plant-koncert, amikor ez egyik „művészibb” részletnél a közönség egy értő tagja beüvöltötte: „ne varázsoljál bazdmeg, zenéljél”. Ha ott ez a beszólás igazságtalan is volt, itt viszont elkélt volna. De a közönség tapsolt, beszélgetésekből is azt szűrtem le, hogy „hű, ez de jó volt”. Pedig nem.

A záró Whole Lotta Love szódával elment, odatették magukat. A modernkedő népzenével is az a gondom, hogy attól még, hogy betorzítanak egy gitárt, vagy régebbi hangszert, még nem lesz „jó” valami, a fúzió valami mástól válik értékelhetővé. És ez fordítva is: ha rockzenét népi hangszerekre illesztenek, furulya, doromb, mifene, az még önmagában kevés. Még ötletnek is. Ez a Balkanic Zeppelin egy kényszerházasság, kelletlen szex... Page és Plant orientisztikus világa mélyebb gyökerű. Vagy mint ahogy manapság, ha megjelenik egy tejeskandli a színpadon, attól még az nem autentikus cigányzene, csak valami nagyvárosias parasztvakítás, fehér gyerekek kamuja. Minden zenében kell valami tűz, akár rock, akár népi. Na itt semmi feeling nem volt.

A tömegben kiszúrtam Marton László Távolodót is, rövid „interjút” is csináltam vele: BCS: Üdvözlöm. Idén nem tervezte meghívni Plantet – mint 2006-ban – a Sziget Világzenei Nagyszínpadára? Most ilyen countrys történetet csinál, beférne és most nyáron európai turnén van, az augusztus honlapján szinte üres. ML: 2008-ban próbálkoztam, amikor az Alison Krauss-szal dolgozott együtt, de nem ment. Most sem. BCS: Köszönöm, viszlát...

Szetlista:
konferansz
Travelling Riverside Blues-szerű (Robert Johnson)
Going To California
You Shook Me
Babe, I'm Gonna Leave You
Gallows Pole
No Quarter
Four Sticks
Whole Lotta Love

Bálint Csaba (2011.06.27.)
www.led-zeppelin.uw.hu
( http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=23483 )