A kilencvenes évek egyik legmarkánsabb afrikai előadójának tartották a gitáros, blueszenész Ali Farka Touré-t, aki nem született zenésznek. A nyugat-afrikai kasztrendszer szerint ugyanis csak az lehet zenész, aki a jeli (griot) kaszt tagja.

Ali Farka Touré nemesi családban született 1939-ben Kanauban, Maliban. A "Farka" becenév anyanyelvén szamarat jelent, szülei nevezték el így életereje, kitartása, szívóssága miatt. Családjában ő volt az első fiúgyermek, aki megélte a felnőttkort.

Édesapja a II. világháborúban halt meg, és a család hamarosan Niafunkéba költözött. Ali nem járt sokáig iskolába, alkalmi munkákkal próbálta megkeresni a kenyérrevalót.

Autodidaktaként tanult zenélni. Első hangszere egy egyhúros, gitárszerű djerkel volt, de tehetségesnek bizonyult az egyhúros hegedűn (ndzsarka), a négyhúros lanton (n'goni) és a bambuszfuvolán is. Falujában hamarosan a zenés összejövetelek egyik főszereplője lett. A 60-as évektől vezette a Niafunké District Troupe táncosait és zenészeit. Hazájában egyre ismertebb lett.

Tizenhét éves volt Ali Farka Touré, amikor a Guineai Nemzeti Balett társulatában meghallotta a gitáros Keita Fodela-t. Akkor eldöntötte, hogy maga is gitáros lesz. Sokáig csak kölcsönhangszereken játszott, majd amikor 1968-ban Szófiában képviselte Malit, végre vehetett magának egy gitárt.

A 70-es években a Radio Mali-t igazgatta Bamakóban. Ali Farka Touré soha nem akarta elhagyni hazáját, még akkor sem, amikor Ry Cooder felfedezte őt a világ számára. A Cooder-rel közösen 1994-ben készített Talking Timbuktu című album Grammy-díj-at nyert. Ekkortól nevezik őt az afrikai John Lee Hooker-nek. A 2001-ben forgatott Utazás a blues szívében című dokumentumfilmben Ali együtt szerepelt John Lee Hooker-rel, de felbukkant Martin Scorsese Feel Like Going Home című, a bluesról szóló filmjében is.
Ali Farka Touré ideje nagy részét Niafunkéban négy feleségével és tizenegy gyermekével töltötte, csak ritkán indult el egy-egy európai vagy amerikai turnéra.

Falujában 2003-ban polgármesternek választották.

Ali Farka Touré 2005-ben egy, a nevét viselő alapítványt hozott létre, amely kétévenként jazz fesztivált rendez Niafunkéban.

Utolsó lemezét már betegen készítette el, csontrákban szenvedett. Az albumon, mely 2005-ben jelent meg In the Heart of the Moon címmel, a kitűnő kora-játékos Toumani Diabaté működött közre. A második Grammy-díj-át ezért a lemezért kapta 2006-ban.
A Maliban a folyó gyermekének tartott Ali Farka Touré 2006 tavaszán Bamakóban hunyt el.

Afrika egyik legnépszerűbb muzsikusa volt, és mindig afrikai törzsi nyelveken, főleg szonghaj, fula és tamasek nyelven énekelt. Dalaiba beleolvasztotta a jazz, a blues, a mandinka, a szonghai és a tuareg zene elemeit.

Diszkográfia
Ali Farka Touré (1988)
The River (1990)
African Blues (1990)
The Source (1991)
Talking Timbuktu (1994)
La Drogue (1994)
Timbarma (1996)
Radio Mali (1996)
Niafunke (1999)
Int he Heart of the Moon (2005)
Savane (2006)
Red and Green (2006)
Ali & Toumani (2010)
http://www.vidorfest.hu/2012/index.php?v=v&a=eloado&id=11



Ali Farka Touréra, Afrika ősbluesman-jére emlékezünk
(2010. március 07. 08:32 - Göbölyös N. László)

Hat évvel ezelőtt álmában érte a szívroham a 67 éves kiváló gitárost, akit a magyar nagyközönség Martin Scorsese blues-sorozatából ismerhetett.

A világhírű filmrendező forgatócsoportja a blues szülőhelyére, Nyugat-Afrikába zarándokolt, és ott találkozott az ősi hangok mostani művelőjével, Ali Farka Touré-val, a „világzene” egyik legnagyszerűbb gitárosával.

Nyugaton azt szokták mondani az ilyen zenészre, mint ő, hogy autodidakta. Rá azonban inkább az illene, hogy a vérében volt a zene. „Afrika az én ihlető forrásom, menedékem és boldogságom” – szokta mondani Ali, aki soha nem akarta elhagyni szülőföldjét, Malit, azután sem, hogy a world music egyik legnagyobb „tehetség-kutatója”, Ry Cooder felfedezte őt a Nyugat számára és valósággal berobbant a köztudatba a Talking Timbuktu című, Cooderrel közösen felvett albummal, amelyért megkapta élete első Grammy-díját is. A másodikat a 2005. szeptemberében megjelent In The Heart Of The Moonért ítélték neki. A jazz, a blues, a mandinka, a szonghai és a tuareg zene elemeit egyaránt beleolvasztotta szívvel teli zenéjébe.

Ali Farka Touré 1939-ben született Kanau faluban, a Niger folyó partján, az arma etnikumhoz tartozó családban. Tíz testvére közül egyedül ő érte meg a felnőttkort. A „Farka” becenév anyanyelvén „szamarat” jelent, szülei nevezték el így életereje, szívóssága, kitartása miatt. Nem koptatta sokáig az iskolapadokat, mezei munkásként dolgozott, majd különböző kis kenyérkereseti forrásokból élt, mielőtt zenélni kezdett. Az 1970-es, 80-as években már helyi sztárnak számított Maliban, de az évtized végén már kifelé tekintett az afrikai kontinensről, annak ellenére, hogy továbbra is afrikai törzsi nyelveken, főleg szonghaj, fula és tamasek nyelven énekelt.

A world music egyre szélesebb körben való elterjedése az ő muzsikáját is felkapta. Ebben a műfajban már első „nemzetközi” albuma, az 1987-es Ali Farka Touré is jelentős elismerést hozott neki, akárcsak az 1990-es The River, majd a The Source. Az 1994-ben megjelent Talking Timbuktu hozta meg számára az igazi nyugati áttörést. Ekkor kapta az „afrikai John Lee Hooker” nevet, hipnotikus, blues-gyökerű muzsikája miatt. A Diaraby című dal riffjét választotta a BBC egy világutazó műsorához. A következő nagy sikert 1999-ben aratta a Niafunkéval, amely inkább az afrikai hagyományos ritmusokra épült. 2004-ben Red/Green címmel adták ki a World Circuit hálózatban korai felvételeit, majd utolsó lemezén a cora-játékos Toumani Diabaté volt a társa. Diabaté valósággal apjának tekintette Farkát, akit zenéje mellett mindenekelőtt hitéért, a benne élő toleranciáért, büszkeségéért és becsületességért tisztelt.

2002-ben a francia Yves Billon és Henry Lecomte filmet forgatott róla, Ca coule de source (A forrásból folyik) címmel. Két évvel később újabb portréfilm készült róla, amelynek címe akár jellemezheti életfilozófiáját: Nem édes a méz egyetlen szájban ((Le miel n’est jamais bon dans une seul bouche). A 2001-ben forgatott Utazás a blues szívében című dokumentumfilmben együtt szerepelt John Lee Hookerrel. Több film zenéjét szerezte, köztük Adrian Lyne A hűtlen asszony és Cedric Klapisch Spanyol szálloda című alkotásaiét.

Ali Farka Touré 2005-ben egy nevét viselő alapítványt hozott létre, amely két évenként jazz-fesztivált rendez Niafunkéban, ahol a művészt polgármesternek választották és ahol földbirtoka is volt. Az alapítvány emellett a hagyományos afrikai hangszereket tanuló fiatal tehetségek központját is finanszírozza.

Touré évek óta rákbetegségben szenvedett, és halála előtt néhány hónappal félig megbénult, de ennek ellenére még befejezte utolsó lemezének felvételét.
http://www.harmonet.hu/kihunyt-csillagok/53747-ali-farka-tourera,-afrika-osbluesman-jere-emlekezunk.html

Válasz