<?xml version="1.0" encoding="UTF-8"?>
<object><type>video</type><version>1.0</version><provider_name>Network.hu</provider_name><provider_url>http://network.hu/</provider_url><title>John Mayall - Leaping Christine</title><author_name>mestervezeto</author_name><author_url>http://network.hu/mestervezeto</author_url><html>&amp;lt;object width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot;&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;movie&amp;quot; value=&amp;quot;http://garyblues.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=52874&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://garyblues.network.hu&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowscriptaccess&amp;quot; value=&amp;quot;always&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;param name=&amp;quot;allowfullscreen&amp;quot; value=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;embed src=&amp;quot;http://garyblues.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=52874&amp;amp;amp;pvol=40&amp;amp;amp;plang=hu&amp;amp;amp;host=http://garyblues.network.hu&amp;quot; width=&amp;quot;424&amp;quot; height=&amp;quot;345&amp;quot; allowscriptaccess=&amp;quot;always&amp;quot; allowfullscreen=&amp;quot;true&amp;quot; /&amp;gt;&amp;lt;/object&amp;gt;</html><width>424</width><height>345</height><duration>145</duration><description>Angol gitáros, billentyűs,énekes, harmonikás, szerző.&#13;
&#13;
 Eredeti neve: John Mayall&#13;
&#13;
                          1933. november 29. Macclesfield, Anglia.&#13;
	&#13;
&#13;
A CD online megvásárolható !&#13;
&#13;
A brit blues atyjaként számontartott Mayall, az angliai Macclesfieldben, Manchester közelében jött világra 1933. november 29-én. Zenekedvelő, gazdag lemezgyűjteménnyel rendelkező családban nőtt fel, így aztán ő maga is fiatalon rákapott e szenvedélyre. A sok hangszeren - gitáron, billentyűsökön és szájharmonikán - játszó Mayall későn robbant be a zenei életbe. Az ötvenes években, koreai katonáskodása alatt tanult meg gitározni. Amikor hazatért, megalakította első együttesét, a Powerhouse Fourt. Fiatalon képzőművészettel is foglalkozott, ezt később lemezborítók készítésénél hasznosította. A hatvanas évek elején megismerkedett a brit blues másik kiemelkedő egyéniségével, a ma már halott Alexis Kornerrel, akinek tanítása alapján 1961-ben Blues Syndicate néven alakított együttest, egy évvel később pedig megszületett a Bluesbreakers, amely rövid megszakítással mindmáig működik. A fehér blues kiemelkedő jelentőségű társulata 1965-ben jelentette meg első lemezét, amelyet napjainkig több mint negyven követett, nem számítva a válogatásokat. Zenéjét alapvetően a Chicago-blues stílus jellemzi, de összetettségében sokkal szigorúbb, szerkesztettebb, kevésbé jellemzi a hajlításokra épülő improvizáció. Korongjai közül mestermunka: a Bluesbreakers with Eric Clapton, a Blues from Laurel Canyon, a Blues Alone, a So Many Roads, a Turning Point és a Jazz Blues Fusion. Az újabb lemezei közül az 1999-es Padlock On the Blueson John Lee Hookerrel, színes bőrű tanítómesterével énekel. Kitűnő a 2001-es Along for the Ride, amelyen korábbi zenésztársai és barátai közül játszik Eric Clapton, Gary Moore, Dick Heckstall-Smith, Jeff Healey, Mick Taylor A fentieken kívül zenélt vele Jack Bruce, Mick Fleetwood, John McVie, Peter Green , Aynsley Dunbar. Tagja volt együtteseinek a Rolling Stones, a Colosseum, és a Manfred Mann több tagja. A hetvenes években szünetelt a Bluesbreakers, majd 1982-ben újjáalakult és hangzásvilágában ismét jelentős szerepet kaptak a jazz-ből átvett elemek.&#13;
Bár a blues nem kimondottan slágertermelő műfaj, Mayallnak közönségsikerei is akadtak szép számmal, például a Room to Move, a The Law Must Change, a Key to Love, a Telephone Blues és mások. John Mayall és a Bluesbreakers hétszer lépett magyar közönség elé. A hosszú fehér haját lófarokban viselő, rendkívül energikus blueskirály Budapesten kívül Debrecenben és Szegeden is koncertezett.&#13;
A szakma őt tartja a műfaj legnagyobb tanítómesterének, olyan központi figura, akinek a zenekarában játszani szinte kötelező. Aki egyszer megfordult az együttesében, annak többé már nem kell szakmai ajánlólevél, a Bluesbreakersból egyenes út vezet a csúcsra.&#13;
Mayall neve és mindenkori együttese a minőséget jelenti a blues és a rock történetében. Feltűnő, hogy nincs egyetlen Grammy-díja sem és nem tagja a rock and roll halhatatlanjai családjának sem. Nem ritka, hogy az együttesében játszó zenészek egyike-másika a fejére nő. Ez nem bántja, sőt kifejezetten örömét leli a Bluesbreakers állandó megújításában. Hetvenedik születésnapja igazi bluesünnep volt: a kerek születésnapra rendezett koncertről CD és DVD is készült. A koncerten fellépett Chris Barber, a brit blues egyik nagyapja, Eric Clapton és Mick Taylor. A Bluesbreakers jelenlegi (2006) felállása: Buddy Whittington gitár, Joe Yuele dob, Hank Van Sikckle basszusgitár, Tom Canning billentyűs hangszerek. 2007-es Magyarországi fellépése alkalmából egy exkluzív interjú készült vele:&#13;
http://www.literatura.hu/rock/rithm&amp;blues/john_mayall.htm&#13;
&#13;
Biográfia&#13;
http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Mayall&#13;
Együttesei&#13;
http://hu.wikipedia.org/wiki/John_Mayall_egy%C3%BCttesei&#13;
&#13;
Nagylemezek:&#13;
&#13;
John Mayall Plays John Mayall (1965)&#13;
&#13;
Blues Breakers with Eric Clapton (1966)&#13;
&#13;
A Hard Road (1967)&#13;
&#13;
Crusade (1967)&#13;
&#13;
Blues Alone (1967)&#13;
&#13;
Diary of a Band Volume 1-2 (1968)&#13;
&#13;
Bare Wires (1968)&#13;
&#13;
Blues from Laurel Canyon (1968)&#13;
&#13;
Thru The Years (1969)&#13;
&#13;
Primal Solos (1969)&#13;
&#13;
The Turning Point (1969)&#13;
&#13;
Empty Rooms (1970)&#13;
&#13;
USA Union (1970)&#13;
&#13;
Back to the Roots (1971)&#13;
&#13;
Memories (1971)&#13;
&#13;
Jazz Blues Fusion (1972)&#13;
&#13;
Ten Years Are Gone (1973)&#13;
&#13;
The Latest Edition (1974)&#13;
&#13;
New Year,New Band,New Company (1975)&#13;
&#13;
Notice to Appear (1975)&#13;
&#13;
Banquet in Blues (1976)&#13;
&#13;
Lots of People (1977)&#13;
&#13;
A Hard Core Package (1977)&#13;
&#13;
Last of the British Blues (1978)&#13;
&#13;
The Bottom Line (1979)&#13;
&#13;
No More Interviews (1980)&#13;
&#13;
Road Show Blues (1982)&#13;
&#13;
Return of the Bluesbreakers (1982)&#13;
&#13;
Behind the Iron Curtain (1985)&#13;
&#13;
Chicago Line (1987)&#13;
&#13;
The Power of the Blues (1988)&#13;
&#13;
Archives to Eighties (1988)&#13;
&#13;
A Sense of Place (1990)&#13;
&#13;
1982 Reunion Concert (1992)&#13;
&#13;
Cross Country Blues (1992)&#13;
&#13;
Wake Up Call (1993)&#13;
&#13;
Spinning Coin (1995)&#13;
&#13;
Blues for the Lost Days (1997)&#13;
&#13;
Padlock on the Blues (1999)&#13;
&#13;
Rock the Blues Tonight (1999)&#13;
&#13;
Live at the Marquee 1969 (1999)&#13;
&#13;
Along For The Ride (2001)&#13;
&#13;
Stories (2002)&#13;
&#13;
Rolling With The Blues (2003)&#13;
&#13;
70th Birthday Concert CD &amp; DVD (2003)&#13;
&#13;
The Godfather of British Blues/Turning Point DVD (2004)&#13;
&#13;
The Turning Point Soundtrack (2004)&#13;
&#13;
Road Dogs (2005)&#13;
&#13;
In The Palace of The King (2007)&#13;
</description><thumbnail_url>http://vds.network.hu/clubvideo/5/2/_/52874_375357_2.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>80</thumbnail_width><thumbnail_height>60</thumbnail_height><video_id>52874</video_id></object>
